Barát: Csabii, a prog. srác két napja küzd azzal, hogy nem lehet …. tudnál neki segíteni?
CS: Igen, mutasd a kódot.
B: Küldöm
[negyed ora kodbongeszes utan]
Cs: El van tervezve az adatbázis, láthatóan egy …. mezőt tervezett, aztán kiderült, n:n szerkezet kellene. De nem csinált kapcsoló táblát, hanem ebbe az egy mezőbe tuszkolja | jellel elválasztva az adatokat. Ezért hülyülnek meg a lekérdezései. Át kell írni jópár dolgot.
B: Tudom, de nem tudja megcsinálni, __ezért__ kértem a segítséged!
Cs: Óóóó, azt hittem a hibát nem találja, sorry.
B: Azt ígérted segítesz.
Cs: Elmondtam mi a “hiba”, meg hogy hogyan lehet megjavítani. De ez egy nagy halom spagettikód, nem szeretném átvenni. Amúgy a me3gjavítása nem egy nagy dolog, csak sok gépelés.
B: Azt ígérted segítesz. Csalódtam benned. Eddig lehetett bízni a szavadban, és most cserben hagysz.
Cs: Nem én, ahnem aki a saját gagyiját nem hajlandó neked átírni, és két napja | jelekkel gányol.
B: Nem igaz, ő egy rendes srác, csak nem tudja megcsinálni. De meg tudná, ha segítenél neki, csak te meg nem vagy hajlandó.

Itt kezdtem el saját magamat hülyegyerekezni. :))))

Amúgy szerintem ez a fajta mentalitás mindenkinél veleszületett-, de nem feltétlenül jó tulajdonság. Viszont ha az üzletben csak az egyik fél ilyen, akkor meg az van amit írsz: bizalmatlanság, görcsölés, folyamatos para - könnyebb egyedül.